Inkább nem kell emlékművet sem állítani

„Nyílt levelem Niedermüller Péternek, a VII. kerület polgármesterének:

Tisztelt Niedermüller Péter!

Klacsmann Borbála vagyok, holokauszttörténész.

Mivel immár majdnem két évtizede foglalkozom a holokauszttal, illetve egy ideje kimondottan a pesti gettó történetével is, tavaly nagy örömmel követtem a híreket, amelyek a Klauzál téri gettó emlékmű felavatásáról szóltak. Lévén, hogy babával vagyok épp itthon, csak most januárban tudtam elmenni megnézni az új emlékművet, és rettenetesen csalódottan jöttem el onnét. Nem a korong szimbolikája vagy kivitelezése miatt, hanem a felirat miatt:

»A pesti gettót 1944. december 10-től 1945. január 18-ig deszkapalánkokkal zárták körbe. A tizenhat utcán átfutó egykori határvonalon ma a járókelő 32 betonba öntött bronzcsíkot talál a járdákba építve. A gettóba kényszerült legalább 70 000 főre fejenként – a teljes körülzárt területre vetítve – mindössze 4 m2 jutott, éppen akkora, mint ez a korong. Becslések szerint tízezer ember vált gyilkosságok vagy a gyilkos életkörülmények áldozatává. A gettó felszabadításakor közülük több mint háromezret temetetlen áldozatként találtak meg. Az egykori Klauzál tér átlós útjainak metszéspontjában elhelyezett emlékmű mindannyiuk emlékének foglalata.«

Feltételezem, hogy e szöveget nem a nyertes stúdió munkatársai találták ki, hanem (talán) az Önkormányzat döntött róla, ezért fordulok Önhöz.

Tisztában vagyok vele, hogy minden emlékmű – kiváltképp az olyan átpolitizált eseményekre emlékeztetők, mint pl. a holokauszt – egyben emlékezetpolitikai döntés is. Azzal is tisztában vagyok, hogy rémesen kellemetlen szembenézni a múltnak azon időszakaival, amikor a magyarok nem épp külföldi elnyomók áldozatai vagy dicsőséges szabadságharcosok voltak, hanem túlnyomó többségük vagy kollaborált embertársai kifosztásában és kiirtásában, vagy részesült az üldözöttek vagyonából, vagy »csak« tétlenül végignézte, ahogy mások üldözik őket. Azonban ha nincs meg az akarat, hogy szembenézzünk a holokauszt időszakával, nem próbáljuk meg feldolgozni a múltat, nem nevesítjük, hogy mi is történt itt: hogy nyilas magyarok zsidó honfitársaikat gettóba zárták, majd a Vörös Hadsereg felszabadította őket, akkor inkább nem kell emlékművet sem állítani.

Bizton állíthatom, hogy nem csupán én vélem ezt így, hanem sok olyan túlélő, illetve túlélők leszármazottai is, akiknek az emlékműre adott reakcióit láttam/látom a közösségi médiában – ők meggyilkolt szeretteik emlékének megcsúfolását látják ebben.

Kérem, hogy írják át az emlékmű oldalán a feliratot, nevesítve a nyilasokat, zsidó magyarokat és a Vörös Hadsereget, mert enélkül ennek az emlékműnek sajnos nincs értelme.”

Fotó: MTI/Mohai Balázs